Utólag is bocsánat a feedünkre feliratkozottakról, a wp megviccelt minket azzal, hogy egy általunk írt modul teljesen véletlenül kitolt rssbe néhány Turumeme feeditemet, mellesleg valami borzalmas karakterkódolással. Nem világos, hogy miért. A problémát orvosoltuk, további kellemes olvasgatást.
Nézegetem az Index címlapot és a zoom.hu-t. Ízlelgetem a vezércikkeket, a címeket és ajánlókat, mikről szólnak, mi a mondanivaló.
Utánna nyitok egy Propeller.hu-t, és egy TurulMemét.
A különbség ugye, hogy az index típusú oldalaknál szerkesztők mondják meg, mik azok amik érdekelnek engem, a propellernél pedig leginkább a közösségi szerkesztés, a “megosztom a nagyközönséggel, mert tetszik” elv érvényesül, ami a TMeménél hatványozottabban igaz.
Mi az eltérés a tartalmakban? Az indexen én híreket látok. Valami történt, valaki nyilatkozott és a többi.
A közösségi szerkesztésnél pedig cikkeket olvasok. Elemzések, vélemények, utánajárások, amelyek ha két nap múlva jelentek volna meg, akkor sem vesztettek volna az aktualitásukból, nem a frissességük adja ezeknek az írásoknak az értékét, hanem a kidolgozottságuk, az érdekességük és az, hogy jobban beleássák magukat egy-egy témába.
Ez az amire szüksége van az olvasóknak, ezeknél érzi azt, hogy más is szívesen olvasná és ezen a ponton nyom rá a share gombra. Nem pedig az MTI utánközlésekre és a “baleset, két sérült” hírekre.
Nincs iroda, nincs kötött munkaidőd. Ebből induljunk ki. Hogy ülsz le dolgozni? Hova ülsz le dolgozni? Persze most nem villanyóra-leolvasó a szakmád, hanem mondjuk programozó. Azaz freelancer vagy.
A számítógép a munkaeszközöd, olyan dolog mint az építőipari szakmunkásnak a lapát. Viszont, azon kívül, hogy a lapáton támaszkodni lehet, nem igen használja másra az ember a lapátoláson kívül. A gép az más.
A gépeden néha játszol, néha megnézel rajta egy-egy filmet, vagy elolvasol három magazinnyi cikket egy pislogás nélkül. A lapát ritkán szórakoztató.
Előfordult már, hogy leültél dolgozni, vagy csak egyszerűen válaszolgatni az e-mailjeidre, mondjuk este nyolckor a gép elé? Laptop felnyit, monitorfény az arcodba, négyen rádírnak gtalkon. Abból hárman valami “EztnézdmegLOL” linket küldenek, amire kötelező rákattintanod. Böngésző ekkor már fullscreenen, gyors rápislogni rssolvasóra, hátha a kedvenc blogod frissül, végül is azért néhány érdekes cím elolvasása még belefér… És hopp, már éjfél. Oké, mostmár tényleg meló.
Érezted már úgy, hogy ezek miatt nem jutsz előre? Megtörtént már, hogy emiatt csúsztál ki a határidőből? Kötbér is megvolt? Üdv a klubban!
Megoldás? Több is van.
Első a neonomádkodás. Elhúzni otthonról, abból a közegből amit pihenésre használsz. Nem kell magyarázni. Persze ez nem könnyű, valakit üdít, hogy nem ingerszegény környezetben kódol, valakit zavar ha mondjuk a szomszéd asztaltól átszűrődő beszélgetésekből megismeri a barátokközt utóbbi nyolc epizódját.
A második a hosszú rászoktatás. Nem kétnapos folyamat, és egyfajta következetességre való hajlamot követel.
Itt a helyszínen és a munkakörnyezeten van a hangsúly. Legyen egyszer egy sarok, ahol megnézed a kedvenc sorozataid friss részeit, röhögsz (vagy sírsz) egyet subbán és végigtolsz egy flashjátékot. Ha már úgy érzed éppen elég időt pazaroltál el az életedből ezekre, akkor jön a neheze; Fel kell állni, és átülni egy MÁSIK sarokba. Vagy szobába. Kinek milyen lehetősége van. Ez a sarok lesz a munkahelyed. Itt csak a munkaeszközeid vannak jelen, nem nyitsz meg egy cikket sem, kiírod IMre szépen státusznak, hogy “melózomtakaroggy”, és nekiállsz alkotni.
Persze ez nehezebb mint hangzik, bele lehet szokni. Például úgy, hogy ahányszor egy felesleges tabot nyitsz meg a böngésződben, annyiszor 5000 forintot utalsz át még aznap egy karitatív szervezet számlájára. Önkontroll.
Ha ez megvan, belerázódtál, pár hét eltellik, és akárhányszor leülsz abba a sarokba, dolgozni lesz kedved. Megjönnek az ötletek, megjön a hangulat. Ez lesz a Te munkahelyed.
És most akkor egy szavazás.
Tessék nyomkodni:
Mindig is érdekelt, hogy a márketinguruk gyakorlatilag mikre is tanítják a követőiket, mik szerepelhetnek azokban a híres és méregdrága infótermékekben. De ennek most vége, mostmár mindent tudok! Leleplező poszt!
A következő reklámra lettem figyelmes:
Ez most így teljesen új stílusirányzatot teremtett a ppc hirdetések között, figyeljük meg azokat a vad indulatokat, amelyeket ez a három sor közvetít felénk! Még mindig a hatása alatt vagyok. És ezzel még koránt sincs vége, rákattintva a következő műalkotás borzolja fel a mit sem sejtő böngészőnk nyugalmát:
http://www.a-nagy-atbaszas.fw.hu/
Mint kiderül, már nem trendi a beúszó layer, most a káromkodás és az erőltetett közvetlenkedés a menő, amelyek kiegészítve egy (egyébként feltűnőek Schlingloff Sándorra hasonlító) struccal, biztosan elképszető eladásokat generálnak.
Ez a landing page teljesen új szintre emeli a magyar nyelvet, kihasználva annak nem éppen szótári szókincsét is. Könnyfakasztóan zseniális!
Külön felhívnám a figyelmet a lap legalján található szövegecskére, amely tökéletesen összefoglalja azt, amit az eshápén nevelkedett márketingesek a seoról gondolnak. Érdemes végigolvasni, olyan izgalmas szófordulatok vannak benne mint például, hogy: “Hangulatjelek a kvarcórádra”.
Engem meggyőzött. Azt hiszem megyek is, és feliratkozom a hírlevélre…
Október vége óta a beszúrt YouTube videóknál a lejátszás végén a szokásos related videók, replay funkciók fölé kapunk egy keresőboxot.
A kívánt kulcsszavakat beírva playeren belül látjuk is az első pár eredményt, elnavigálás nélkül:
Szokásos módon a Google nem úttörő ebben sem, a Hulu már régóta csinálja, bár ott a searchbox nem csak a videó végén érhető el, hanem végig. Náluk így néz ki egy találati lista (szebb, nem?):
Az ilyen fejlesztésekkel lassan a külső embedelő oldalak is fel lesznek vértezve (majdnem) mindazon funkciókkal, mint maga az anyaszolgáltatás.
Azaz, az hogy már most lehet elkattintás nélkül a YouTube szolgáltatásainak egy igen nagy részét használni a YouTube oldalán kívül is, azt a reményt kelti, hogy nem elégszenek meg ennyivel; Személy szerint várom, hogy mikor lehet (bejelentkezve) szavazni, kommentelni videókat és a többi.
A jövőben még egy-két funckió, és már komplett mini-youtubeá redukálódnának az embedelt videók is, azaz a Google egyre erőteljesebben terjeszti a jelenlétét a külső oldalakon.
Kérdés, hogyha én nem látogatom meg a YouTubeot, mert az általam használni kívánt funckiók máshol is elérhetőek, akkor hova lesz reklámbevételük? Banner az embed videóban?
Megint sikerült belefutni egy olyan megoldásba, amiről azt hittem, hogy velem együtt mindenki más is ismeri. Tévedtem.
Itt az ideje egy újjabb fejtágításnak.
A feladat az, hogy egy dinamikusan -php által- generált javascriptet futtassunk.
Erre akkor lehet szükségünk, amikor például adatbázisból leszívott adatokat szeretnénk javascripttel feldolgozni, de sok olyan feladat is szóba jöhet, amelynek az általam leírtak a megoldása.
A html kimenetnek ezt kell tartalmaznia:
<script type="text/javascript" src="script.php"></script>
Ha php készíti a htmlt, akár dinamikusan is paraméterezhetjük az urlt és továbbíthatjuk a script.php-nak az adatokat, így:
<script type="text/javascript" src="script.php?id=3&name=repa"></script>
A script.php fejlécében pedig megadjuk a tartalom típusát, ami értelemszerűen javascript lesz, és már is irathatjuk ki soronként, vagy ahogy jól esik a scriptünket:
<? Header(”content-type: application/x-javascript”); echo “document.write(\”Sziasztok lányok!\”)”; ?>
Figyeljünk oda, hogy a php kimenete mindenképpen valid javascript legyen, és már is jó úton vagyunk.
Nem, most nem a webkettőpontnulla és hárompontnulla a téma. Vagy mégis?
Mindenkinek él egy kép a fejében, hogy mik ezek a fogalmak.
Van ugye aki designhoz köti; hányszor hallottuk már, hogy web2.0ás kinézet. Ugye? Van aki tartalmi forráshoz, technológiához (pl. amiben van egy kis ajax az már webkettes).
Nekem is van egy nézőpontom.
Annyi a hasonlóság, hogy máshonnan vizsgálódva, de ugyanúgy három különböző korszaknál lyukadunk ki, nézzük!
Az ebben a korszakban induló portálok szinte mind a való életből vett ötleteket próbálták webesíteni. Web-áruház, internetes újság, apróhirdetés, társkeresők… Azzal a gondolattal, hogy ami sikeres offline, az majd a monitoron is pénzt hoz.
Egy olyan lehetőséget szerettek volna teremteni, hogy amit az emberek számítógép és internet nélkül is elvégeznek egyébként, mostantól a weben is megtehesség. Hányszor hallottuk és halljuk ma is, hogy “kényelmesen, otthonról”…
A fejlesztők egy pici extrával fűszerezték meg az első generációs szolgáltatásokat. Adott a technikai lehetőség, hogy egy olyan pluszt rakjanak hozzá a weboldalakhoz, ami a valóságban kivitelezhetetlen. Megszületett a hétköznapi értelemben vett webkettő, amely, bár továbbra sem tudott elszakadni az offline élettől, de hozzáadott több olyan dolgot ami miatt már érdemes volt bekapcsolni a számítógépeket.
Gyakorlati példa az iwiw. Az emberek a kinyomtatott telefonkönyben is bekarikázzák a fontos számokat és az ismerősöket, viszont a web adott egy olyan platformot, amely közösségi hálóba köti ezeket a bekarikázásokat.
De ide sorolnám a szavazásokat, kommenteket, árösszehasonlító szolgáltatásokat, a Wikipédiát és akár a YouTubeot is. Bár az utóbbi már egy picit hajlik a harmadik kategóriába, de remélem így már kellőképpen körvonalaztam, hogy mire gondolok.
És akkor megszülettek azok a szolgáltatások, amelyek egy az egyben a webre épülnek. Már nincs mögötte offline háttérötlet, a harmadik generáció már egyáltalán nem köthető hozzá a való világhoz, elszakadni látszik tőle. Gyakorlatilag az első generációhoz adott plusz extrák keltek saját életre.
Ebbe a körbe tartozik a Twitter, a Facebook, a Digg, a Last.fm, a Hypem, maga az RSS-technológia és sorolhatnám.
Láthatjuk, hogy itt már konkrétan azért ül le a felhasználó a számítógépe elé, hogy ezeket a szolgáltatásokat használja, teljesen függetlenül a weben kívüli életétől.
Persze ez a három generáció teljesen jól megél egymás mellett, nem mondhatjuk el, hogy az egyik kinyírná a másikat; sőt az egyes szakaszok egymásra épülnek, egymásból következnek. Tehát nem jelenthető ki egy szolgáltatásról sem, hogy egy adott generációba tudjuk csak sorolni.
Mint ahogy a múlt ezredben épült legtöbb épület is magán hordozza több korszak stílusjegyeit (mert általában jó sokáig készültek), ugyanez elmondható a webes szolgáltatásokról is.
A felsorolt három generáció tehát nem kategóriákat jelöl, hanem magát a fejlődési irányt, kiváncsian várom merre ágazik még el!
